Találkozás Pásztor István fafaragóval Székelyudvarhelyen.

A második célpontom Pásztor István volt, akinek ezelőtt jó 35-40 évvel volt szerencsém gyönyörködni a munkáiban. Akkor néhány körtefából faragott súlyokban volt szerencsém gyönyörködni. Azt az élményt az óta sem tudom elfelejteni, és olyan letisztult, kiforrott vonalvezetést az óta is ritkán láttam. A mester most is nyakig volt munkával. Épp egy sakk készletet fejezett be, de rengeteg más magas szakmaiságról tanúskodó munkadarab volt a műhelyben. Azon kívül fotóalbumok tömkelege mutatta be Istvánnak az átlagnál jóval termékenyebb életutját. Nagyon jó térlátásról, anatómiai ismeretekről árulkodó szobrok, képkeretek. A fotókon próbálom bemutatni  egyrészüket. A mai napig több hónapra előre be van táblázva. Nem fenyegeti a munkanélküliség veszélye. Jól látszik, hogy vallási témák, pajzán dolgok, vagy vidám szobrok, egyik sem okoz nagy fejtörést Istvánnak. Egyformán jóérzékkel nyul a fához és a szerszámhoz.