Utam végén eljutottam Szabó Zoltánékhoz is. Ők a Tábor negyed tetején laknak és dolgoznak. Szép nagy birodalmat építettek ki maguknak, és komoly fafaragó múlttal rendelkeznek. Volt idő, amikor 20-nál is több fafaragó dolgozott a vállalkozásukban. Az Erdély szerte számtalan turisztikailag frekventált helyeken található bódékban lehet találkozni egyedi kézmunkás remekeikkel. Régebben rengeteg barátságpálcát faragtak, ballagásokra. Munkáikon felismerhető a nagy tapasztalat. Nagy részét a termékeknek nem is rajzolják fel a fára. Gyakorlatilag kotta nélkül játszanak mint a jó primás. Életvidámsaáguk, derüjük a termékekben is megjelenik. Nyári székelyföldi utam során remélem sokkal nagyobb számban sikerül meglátogatnom otthoni faragó társaimat, és talán ötletelünk is valamit ezen csodálatos néphagyomány, alkotó munka továbbadásáról.