Pünkösdvasárnap került sor a régóta tervezett Huszár László vezette faragás oktatás meglátogatására. Hunor fiammal és a már családtagnak számító Vanda barátnőjével kerekedtünk útra és mondhatom végig zuhogott az eső, amíg oda értünk. Hazafele is ugyanez volt a helyzet, de a helyszínen örülhettünk egy kis nyárnak. Csodálatos zöld környezet, csend és kristálytiszta levegő jellemezte a helyszínt. A mester nagyon termékeny, és rengeteg faragott csodát mutatott be. Ezeket egy albumban be is mutatom étvágycsináló hátsó szándékkal. Nem foglalkozik tömegekkel, most is három tanuló ténykedett az oktatás folyamán, de a megszerzett tudásuk nagyon figyelemre méltó. Csak szakavatott szem vesz észre különbséget a mester és tanítványai munkája között. Amint elmondták először egy fej, arc kifaragásával kezdik, ami lássuk be nem egy kis kihívás. Utána a Somogyi pásztorfaragással díszített legkülönbözőbb használati tárgyakat faragják. Azon a vidéken a minőségi fafaragó utánpótlás biztosított. Nemcsak a felesége Kati készült csodálatos finom ebéddel, de László is rajzolt nekem és a fiamnak 1 körte és egy dió dobozra jellegzetes Somogyi mintákat, aminek Hunor a helyszínen neki is fogott, sok-sok segítséget kapva a számára eddig ismeretlen stílushoz. A házigazdák Székely pólót viseltek és a székely zászló is elő került.
A találkozó nagyon kellemes, vidám és igazi vendégszerető hangulatban zajlott, és a fiuk megígérték, hogy ők is tovább fogják adni ezt a csodálatos művészetet néphagyományt az érdeklődőknek. László elmesélte, hogy igazi ezermesterként mindent maga készít, az asztalos munkákat, esztergálást, a szerszámok egy részét és még ezer féle részfeladatot. Az az ember, aki mindenhez is ért. Minden egyes darab, amit farag egyedi tervezés, közvetlen a darabra felrajzolva. A mühelyben sok-sok faanyag várja, hogy sorra kerüljön. Nagyon biztató volt az az információ, hogy Lászlónak annyi a megrendelése, feladata, hogy alig győzi.
Az egyik legény az én fiam, 4 évvel ezelőtt egy nyári tábor alkalmával adott Laci bácsi vésött Ádám fiam kezébe. Akkor még nem gondoltuk, hogy így megváltozik az életünk. A famegmunkálás szeretete és a fa iránti tisztelet erre a pályára terelte a fiam életét. Hálás vagyok Laci bácsi gyerekek iránti szeretetéért és példa mutatásáért.
Köszönöm a cikket és a temérdek, szebbnél szebb alkotásról készült képet! Rendre rácsodálkozom, hogy képes valaki ilyen gyönyörű mintákat megrajzolni. Azt a szakmai tudást, fa és szerszámismeretet, amivel a mester „belevarázsolja” a fába a megálmodott mintákat, végtelenül nagyra értékelem. Tisztelem a kézimunkát, az alkotókedvet, ami nap mint nap, újra és újra szárba szökken, hogy egy újabb csodát teremtsen.
Mások motíválása, a megszerzett tapasztalatok továbbadása pedig a olyan nemes és kívánatos cselekedet, ami biztos út ahhoz, hogy a szép az életünk része maradhasson, amíg világ a világ.
Sárkány Sándor alkotó és életművész