Látogatás Szondy Sándor fafaragó MŰVÉSZNÉL.

      A lélekszámban egyre fogyó fafaragók meglátogatásának eredeti célja az volt, hogy felmérjem, az esetleges olyan pontokat ahol segíteni lehet, és megbeszélni az utánpótlás nevelés lehetőségeit. A mostani látogatásomnál derült ki, hogy nem elhanyagolható az a szempont, hogy rengeteg gyönyörűséget látni, és nagyon sokat tanulni. Az ilyen típusú látogatásokat minden faragással foglalkozónak tudom ajánlani.

           Szondy Sándor látogatását senki nem javasolta, a Facebookon vettük fel a kapcsolatot és pár napra rá meg is látogattam, habár több mint 400 km-et vezettem ebben az izzasztó kánikulában, de messze megérte. Már az udvarra lépve egy néprajzi muzeumban éreztem magamat. A munkáit, de ha csak az egyszerű Névjegy faragásait nézem, az jut eszemben, amikor a Reneszánsz korában festőt kerestek egy kastély belső falfestményeinek elkészítéséhez, és tolongtak a pályázók a legcsodálatosabb művekkel. A nyertes kért egy darab faszenet és a falra rajzolt szabadkézzel egy tökéletes kört. A szövegei vetekednek a modern CNC gépek pontosságával.

          Fémesztergályos múltja a századmilliméter pontosságot kódolta bele és rengeteg módszer, alapanyagban kipróbálta magát. Nem mai gyerekként, és fafaragóként merem állítani, hogy mindenben maximálisan tökéleteset, maradandót és követendőt alkotott.  Annyira széles a skála, hogy nem is tudom felsorolni. Azt javaslom, hogy az általam összeállított galériát lassan, türelmesen, és a részletekre nagyon odafigyelve nézzétek meg. Van pár szerszám, forgódörzsár amiket eddig még én sem ismertem. Most nyomozom, hogy hol tudnám beszerezni.

         Kíváncsi vagyok, hogy számotokra is annyira lélegzet elállító-e az élmény, mint nekem. Várom véleményeiteket.

           Az eddig meglátogatott faragókat kérem, hogy küldjetek még fotókat, mert a megjelenési sorrend a fotók számától függ.